A tegnapi vacsorában az volt a legjobb, hogy minden részvevő a környékről érkezett.
A kenyérhez a búza a szomszéd faluból, a nyimi ökofaluból.
A sajthoz a tejet a szomszédom tehene adta.
A vadsaláta a kertünkből: madársaláta, salátaboglárka, tyúkhúr, ibolya, kankalin és csalán forrázott levele.
A legtöbbet a tökmagolaj utazott, ő egészen az Őrségből jött.
Kimondhatatlanul jó érzés (és tudat), hogy az étel nem utazza körbe a világot, mielőtt az asztalunkra kerül. Ismerem a helyet ahol terem, az embert akitől veszem, az energiákat amelyek körülvették. Tudom, hogy nem kapott mérget, tudom, hogy érettem szedtem (szedték) le, nincs rajta tartósítószer a szállítás, tárolás miatt, s nem raktáráruházakban kényszerérlelték.
Harmathy Ildikó, a káptalantóti piac asszonya mondta, hogy számára az élelmiszerbiztonság egyet jelent azzal, hogy személyesen ismeri az élelmiszer termelőjét, sőt akár meg is látogathatja a termelőt, így a saját szemével is láthatja hogyan, miként készül az étel.
