Holdmacska: április 2017

2017. április 23., vasárnap

Élelmiszerbiztonság

A tegnapi vacsorában az volt a legjobb, hogy minden részvevő a környékről érkezett.

A kenyérhez a búza a szomszéd faluból, a nyimi ökofaluból.

A sajthoz a tejet a szomszédom tehene adta.

A vadsaláta a kertünkből: madársaláta, salátaboglárka, tyúkhúr, ibolya, kankalin és csalán forrázott levele.

A legtöbbet a tökmagolaj utazott, ő egészen az Őrségből jött.

Kimondhatatlanul jó érzés (és tudat), hogy az étel nem utazza körbe a világot, mielőtt az asztalunkra kerül. Ismerem a helyet ahol terem, az embert akitől veszem, az energiákat amelyek körülvették. Tudom, hogy nem kapott mérget, tudom, hogy érettem szedtem (szedték) le, nincs rajta tartósítószer a szállítás, tárolás miatt, s nem raktáráruházakban kényszerérlelték.

Harmathy Ildikó, a káptalantóti piac asszonya mondta, hogy számára az élelmiszerbiztonság egyet jelent azzal, hogy személyesen ismeri az élelmiszer termelőjét, sőt akár meg is látogathatja a termelőt, így a saját szemével is láthatja hogyan, miként készül az étel.

Ibolyaszirup, ibolyalé

Parfékat, fagylaltokat öntözhetünk vele.

Az íze különlegesen finom és intenzív, olyan, mint az illata.

- egy befőttes üveg ibolyavirág

- 3 dl fehérbor

- 7 dl hideg víz

- egy evőkanál cukor

Ezeket jó összerázni az üvegben. Az üveget teljesen letakarni, becsomagolni hogy ne érje fény, és hűvös helyen 7 napig állni hagyni.

Ezután fel lehet forralni jó sok (kb. 1 kg ) cukorral, és így lesz belőle szirup.

Én ezt a cukros folyamatot kihagytam, így csak nagyon finom ibolyalé maradt, ez látható a fotó is.

A 7. nap után cukros forralás nélkül üvegekbe töltöttem a levet. Ezért amikor néhány hónap múlva elővettem, kissé erjedt ibolyapezsgőt találtam az üvegekben.

A receptet Meret Bissegger: Meine wilde Pflanzenküche című könyvében találtuk.

Tökéletes reggeli

Tökéletes reggeli a bundáskenyér és a tea mellé ez a saláta,

melyet azokból a 'vad' növényekből szedegettem össze, amit a kertben találtam:

- tyúkhúr

- podagrafű

- salátaboglárka

- ibolyavirág

- csalán (forrázva)

- gyermekláncfű

- komlórügy

+ pici méz a szomszédból, egy citrom pár csepp leve a saját cserjénkről, tökmagolaj

Fehér, lófogú kukorica

Gyermekkorom kedvenc téli csemegéje a mézes-mákos kukorica.

A fehér, lófogú, 8 soros régi, parasztfajta kukorica nyártól a csutkáján száradt, most lemorzsoltam, áztattam egy éjszakán át, azután megfőztem. Közben daráltam Melind mákjából, amit rögtön rászórtam a még gőzölgő kukoricára, és rácsurgattam a szomszédom akácmézét.

Alma - vegyszer nélkül

Vegyszermentes almáinkból még márciusra is maradt néhány darab,

egészen jó állapotban.

Az üvegekben pedig a cukor és tartósítószermentes 100% saját készítésű almalé,

és az almachips.

Nemez topogó

Gyapjúból nemezelt meleg topogó.

Belső talphossz 10 cm.

2017. április 17., hétfő

Nagy gyapjú táska

Gyapjú táska
Egészen mély olajzöld táska, a hozzá tartozó cipzáras nesszeszerrel.
A táska a cipzárnál 30 cm széles, a legalján 60 cm-ig bővül, lefelé 40 cm.
A pántok 56 cm hosszúak.
A nesszeszer a cipzárnál 20 cm, alul 35 cm, a magassága 16 cm.
Mindkettő duplán bélelt: belülre pamutvászon bélést varrtam, és még egy flíz töltetet is,
ezáltal szép tartása lett és jó puha is.
A világoszöld dekorációt gyapjúból nemezeltem, azután rávarrtam.
A cipzárak húzói egy-egy nemeztulipán.
Ezúttal sem újonnan vásárolt anyagokból dolgoztam, hanem textil újrahasznosítással:
egy kiváló minőségű és állapotú, de ódivatú loden kabátból (80% gyapjú, 20 % más)
készült a táska, a bélése pedig nemrégen még egy pamutvászon szoknya volt.
Aki szereti a természetes anyagokat és akinek fontos, hogy pici ökolábnyomot hagyjon maga után,
annak ez a darab igazán jó választás.
(A fényképezőgépnek sérült az objektívje, ezért láthatóak itt-ott foltok, amelyek a táskán nincsenek :)